A kiégés napjaink egyik leggyakoribb kihívása. Sokszor a munkahelyi túlterheltséggel azonosítjuk, pedig ennél sokkal összetettebb. Nemcsak a határidők, az elvárások és a teljesítménykényszer meríthetnek ki bennünket, hanem egy nehéz párkapcsolat, egy hosszú ideje fennálló bizonytalan élethelyzet, a magány, az önmagunkkal való elégedetlenség valamint az öröm elvesztése és pillanatnyi megélése a mindennapokban is okozhatja.
A kiégés lassan, észrevétlenül épül fel. Eleinte csak fáradtabbak vagyunk, kevesebb kedvünk van a feladatainkhoz, türelmetlenebbé válunk, majd azt vehetjük észre, hogy már azok a dolgok sem töltenek fel, amelyek korábban örömet okoztak.
A kiégés nem elkerülhetetlen. Tudatos odafigyeléssel, megfelelő szokások kialakításával, őszinte önvizsgálattal és valódi cselekvéssel sokat tehetünk azért, hogy megőrizzük testi-lelki egyensúlyunkat.
Gyakran azok a személyek érintettek, akik nagyon lelkiismeretesek, felelősségteljesek, sokat adnak másoknak, és hosszú időn keresztül próbálnak helytállni minden területen.
A kiégés egy jelzés. Azt mutatja, hogy hosszú időn keresztül többet adtunk magunkból, mint amennyit visszatöltöttünk. A testünk és a lelkünk ilyenkor figyelmeztet: valamin változtatni kell.
Azért, mert szükségünk van arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal.
Ismerjük fel a korai jeleket!
A megelőzés egyik legfontosabb lépése az önmagunkra való figyelés. Nem a nagy összeomlás jelzi, hogy baj van, hanem azok a változások, amelyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.
Érdemes figyelni például ezekre:
- állandó fáradtság még pihenés után is,
- motivációvesztés,
- ingerlékenység vagy türelmetlenség,
- az érzés, hogy „túl sok minden van rajtam”,
- érdektelenség olyan dolgok iránt, amelyeket korábban szerettünk,
- nem tudsz igazán kikapcsolódni,
- az öröm képességének csökkenése,
- visszahúzódás másoktól.
Minél hamarabb felismerjük ezeket a jeleket, annál könnyebb visszatalálni az egyensúlyhoz.
Amikor már nem vesszük észre az élet apró örömeit…
A kiégés egyik legnehezebb része, amikor lassan elveszítjük a kapcsolatot azokkal a pillanatokkal, amelyek korábban feltöltöttek.
Például:
Egy őszinte beszélgetés a barátokkal,
Egy séta a természetben.
Amikor az életünk kizárólag problémákból, kötelezettségekből és megoldandó feladatokból áll, azt érezheted, hogy minden teher.
Már nem látjuk meg az életben azt, ami jó.
Pedig az apró örömök tudatos keresése, egy módja annak, hogy visszaszerezzük az életünkkel való kapcsolatot.
A pihenés nem jutalom, hanem szükséglet
Sok ember csak akkor engedi meg magának a pihenést, amikor már teljesen kimerült.
Pedig a feltöltődés nem luxus és nem jutalom azért, mert mindennel végeztünk. A pihenés az egészséges működés alapja.
A pihenés lehet:
- egy nyugodt séta,
- minőségi idő a szeretteinkkel,
- egy hobbi, amely örömet ad,
- csendben töltött néhány perc,
- megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.
Nem az számít csupán, hogy mennyi időt pihenünk, hanem az is, hogy valóban jelen tudunk-e lenni közben.
Tanuljunk meg határokat húzni!
A kiégés gyakori oka, hogy hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyjuk saját szükségleteinket. Megpróbálunk mindenkinek megfelelni, minden szerepben helytállni, és közben lassan elfogy az energiánk.
Pedig az egészséges határok nem önzést jelentenek. Azt jelentik, hogy tiszteletben tartjuk saját időnket, energiánkat és lelki egyensúlyunkat.
Néha ki kell mondanod….magad miatt, hogy:
„Most erre nincs kapacitásom.”
„Szükségem van egy kis időre.”
„Ez nekem most túl sok.”
A saját határaink felismerése önmagunk megbecsülése.
A tudatosság önmagában kevés – szükség van cselekvésre is
Sokan tudják, hogy változtatniuk kellene. Érzik, hogy valami már nem jó, felismerik, hogy másképpen szeretnének élni.
De a felismerés önmagában nem mindig hoz változást.
A tudatos döntés akkor válik valódi erővé, amikor lépés követi.
Nem elég azt mondani: „Többet szeretnék pihenni.” Időt kell teremteni a pihenésre.
Nem elég azt mondani: „Boldogabb szeretnék lenni.” Keresni kell azokat a helyzeteket, embereket és tevékenységeket, amelyek örömet adnak.
Nem elég felismerni, hogy valami boldogtalanná tesz. Néha bátorság kell ahhoz is, hogy változtassunk rajta.
A kis szokások nagy változást hozhatnak
A kiégés megelőzésére apró, tudatos döntésekkel építhetjük vissza az energiánkat.
Ismerjük fel mi az ami viszi az energiánkat és iktassunk be olyan dolgokat, melyek feltöltenek. Akár egy kirándulás, egy jól megválasztott sport vagy olyan emberek társasága akik feltöltenek, pozitív hatással lehetnek ránk.
A kis lépések hosszú távon erős alapot építenek.
Engedjük meg magunknak az emberi működést!
Nem kell mindig erősnek, tökéletesnek és produktívnak lennünk.
Mindannyiunknak vannak nehezebb időszakai. Van, amikor elfáradunk, amikor bizonytalanok vagyunk, amikor több támogatásra és több törődésre van szükségünk.
Az energiánk olyan, mint egy kert: ha folyamatosan csak használjuk, de nem gondozzuk, idővel kimerül. Ha azonban figyelünk rá, tápláljuk és időt adunk neki, újra virágzásnak indul.
A kiégés megelőzése valójában önmagunk tiszteletéről szól. Arról, hogy megtanuljuk: nem csak akkor vagyunk értékesek, amikor teljesítünk, amikor másoknak megfelelünk, vagy amikor mindent elbírunk.
Értékesek vagyunk akkor is, amikor megállunk. Amikor pihenünk. Amikor segítséget kérünk. Amikor újrakezdünk.
„Ne azt kérdezd, hogy meddig kell még ezt kibírnod, hanem azt, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy jól legyél.”
Mert a változás akkor kezdődik, amikor végre elkezdünk figyelni magunkra.
